[{"img":"http://dka.oszk.hu/060900/060976/dualizmus_mo.jpg","title":"Magyarország a dualizmus idején","description":"Magyarország a dualizmus idején 1867-1914\r
Politikai viszonyok a dualizmus idején\r
1. A pártok\r
- a pártok közötti alapvető különbséget a kiegyezés elfogadása/elutasítása jelentette (ezt nevezzük közjogi kérdésnek)\r
- a korszakban a kormánypárt (a Felirati Pártból kialakuló Deák-párt, majd \r
Szabadelvű Párt) elfogadta a kiegyezést és különböző eszközökkel igyekezett biztosítani a parlamenti többségét\r
- az ellenzék (a Határozati Pártból kialakuló Országos 48-as Párt, majd Függetlenségi Párt) elutasította a kiegyezést, de valódi alternatívát nem tudott kínálni, mivel a 49-es alapokhoz akart visszatérni\r
- átmenetet képviselt a Balközép Párt, amely elfogadta a kiegyezést, de nem fogadta el a közös ügyek rendszerét\r
- a közjogi kérdés körüli folyamatos viták elvonták a figyelmet a valódi problémákról\r
- a kormánypárti többséget nyílt szavazásokkal, magas vagyoni cenzussal és választási csalásokkal biztosították (pl. virilisták)\r
- az első válságra 1875-ben került sor, amikor Andrássy Gyula külügyminiszter lett, így a Deák Párt elveszítette vezetőjét. A válságot az oldotta meg, hogy egyesült a Tisza Kálmán vezette Balközép Párt egy részével (\"szögre akasztotta a bihari pontokat\")\r
- A másik része létrehozta a Függetlenségi Pártot. \r
- Később létrejöttek a munkásságot képviselő pártok is.\r
\"A balközép körnek tagjai azon nézetből indulnak ki, hogy Magyarország semmi más nemzetnek vagy országnak alá nem vetett, szabad és független ország, azt tekintették közjogi szempontból a párt mindenekelőtti feladatának, hogy az minden alkotmányos eszközzel odahasson, hogy mindazon törvények, melyek hazánk említett függetlenségével ellentétben állnak, megszüntessenek; megszüntessék ennek folytán a delegáció intézménye és a közös minisztérium; azon törvényes intézkedések pedig, melyek biztosításukra szükségesek, létesítessenek; a magyar hadsereg, pénz- és kereskedelmi ügyeink függetlensége, hazánk törvényes függetlenségének diplomáciai elismerése.\"(Bihari pontok) \r
Milyen kérdés áll a politikai élet központjában?\r
Pártviszonyok a dualizmus idején\r
2. Tisza Kálmán miniszterelnöksége (1875-90)\r
- Az ellenzék \"generálisnak\", a kormánypárt parlamenti képviselőit \"mamelukoknak\" (a vezér akaratát gondolkodás nélkül végrehajtó szolgáknak) nevezte\r
- alsótábla helyett képviselőház, felsőtábla helyett főrendiház\r
- lépések a polgári állam kiépítésére:\r
- közigazgatási reform: a kiváltságos területek (székely, jász, kun, hajdú) beolvasztása a megyékbe\r
- a megyék jogait csökkentették és kiépítették a központi államigazgatási hivatalok megyei szerveit\r
- felállították a városokban a rendőrséget, vidéken a csendőrséget\r
- fejlesztették a postahálózatot és az iskolarendszert\r
- a parlament csak a közös költségvetés és az újonc-megszavazáson keresztül tudott beleszólni a közös ügyekbe\r
- Tisza bukását a véderő-vita okozta. Ferenc József növelte volna az újonclétszámot és eltörölte volna, hogy erről az o.gy. dönthessen. Tisza csak az emelést támogatta, ezért tudta, hogy F.J. le fogja mondatni.\r
- Előtte viszont javasolta, hogy Kossuthnak ne kelljen kérelmeznie a magyar állampolgárságot (egy törvény szerint, aki sokáig él külföldön az elveszíti az állampolgárságát, ha nem kéri megújítását). Ezt F.J. elutasította, ezért Tisza lemondott.\r
- Utódai közül kiemelkedik Wekerle Sándor, aki folytatta a polgári állam kiépítését: bevezették az állami anyakönyvezést, kötelezővé tették a polgári házasságkötést, egyenjogúvá tették a zsidó vallást. Gazdasági reformjai: ezüstalapról áttért az aranyalapra, a forint helyett bevezették a koronát.\r
Tisza és Wekerle\r
3. Az 1905-ös válság\r
- a XX. század első éveiben kiújult a véderővita.\r
- az ellenzék obstrukcióval próbálta próbálta megakadályozni az elfogadást. \r
\r
Obstukció: az ellenzék húzza az időt, hogy ne jusson idő a szavazásra. Eszközei: hosszú felszólalások, név szerinti szavazás. Az ellenzék azért alkalmazza ezt, mert nincs más eszköze a kérdés befolyásolására.\r
- F.J gróf Tisza Istvánt nevezte ki miniszterelnöknek, aki az ún. \r
zsebkendőszavazással (1904) megváltoztatta a házszabályt és letörte az obstrukciót. Erre az ellenzék összetörte a berendezést, majd F.J. feloszlatta az o.gy-t és új választásokat írt ki. \r
A zsebkendőszavazás\r
- az események hatására az ellenzék összefogott és az 1905-ös választásokon győzelmet aratott\r
- a koalíció tagjai nem fogadták el a kiegyezést, ezért F.J. nem őket bízta meg kormányalakítással\r
- erre a szavazóik és a megyék ellenállást kezdtek, amire válaszul a belügyminiszter kezdeményezte az általános szavazati jog megadását\r
- a koalíció végül elfogadta a kiegyezést, de éppen ezért fel kellett adnia programját\r
-1910-től ismét Tisza István lett a miniszterelnök, aki elfogadtata a véderőjavaslatot\r
- a fejlődés 1840-es évektől kezdődött, majd folytatódott az önkényuralom időszakában is, de felerősödött a kiegyezés után a politikai stabilitás megteremtése miatt\r
- jelentős külföldi tőke áramlott az országba (főként osztrák, német és angol), de fokozatosan nőtt a hazai tőke aránya\r
- leggyorsabban a bankszektor fejlődött\r
- nagy infrastruktúrális beruházások mennek végbe: \r
folyószabályozások és vasútépítések. Ezek sok munkaerőt igényeltek kb. 1890-ig. Az ott dolgozókat nevezzük kubikusoknak.\r
- a vasút nálunk is húzóágazattá vált, fontos nyersanyag-lelőhelyeket kapcsolt össze a feldolgozóipari központokkal\r
- a korszak végére sűrűsége megfelelt az európai átlagnak\r
- a gazdasági fejlődés oka az ipari forradalom\r
Gazdasági fejlődés a dualizmusban\r
1. A gazdaság fejlődése\r
A vasúthálózat fejlődése\r
2. Az állam szerepe a gazdaságban\r
- jelentős forrásokat biztosított az árvízvédelemre\r
- kamatbiztosítási törvény: a vasútépítő cégeket veszteség estén az állam kárpótolja (a kormány felismerte a vasút gazdasági jelentőségét fellendíti az ipart és a m.g-ot is)\r
- Baross Gábor(a \"Vasminiszter\") államosította a vasutakat, így létrejött a MÁV. Ezzel egységes menetrend és tarifarendszer jött létre\r
-a korszak végére a vasutak behálózták az országot\r
- adókedvezményeket biztosított az iparnak (ipartámogatás)\r
- ösztönözték a modern vagy eddig nem gyártott iparcikkek előállítását\r
- a közös vámterület nagy piacot biztosított és megvédte a gazdaságot a külső versenytől, de az osztráktól nem\r
- az erős gazdaságban látták a politikai önállóság alapjait\r
A folyószabályozások eredményei\r
A vasút, mint húzóágazat\r
Hol áll Baross Gábor szobra?\r
3. A mezőgazdaság fejlődése\r
- a folyószabályozások után \r
megnőtt a művelhető területek nagysága+gépesítettség növekedése+vetésforgó elterjedése+ hitelviszonyok javulása termésnövekedés \r
- fő terménye a búza, amelynek jelentős részét a Monarchiában (közös vámterület) és külföldön értékesítették\r
- a gépesítés csak lassan haladt, mivel a demográfiai robbanás miatt sok olcsó munkaerő volt\r
- nőttek a termésátlagok(gépesítés- összefügg az iparral)\r
- fejlődés főként a nagybirtokokon volt jellemző\r
- megjelent a burgonya, a cukorrépa és a kukorica termesztése\r
- a homokterületeken megkezdődött a gyümölcsfélék és szőlő termesztése (a szőlő jelentős részét a filoxéra kipusztította)\r
- a birtokszerkezet aránytalan volt (kevés középbirtok)\r
- a nemzeti jövedelem nagyobb része innen származott\r
-itt dolgoztak a legtöbben (75-ről 65%-ra csökkent korban)\r
A búzatermesztés alakulása \r
A búza és a liszt kivitelének alakulása\r
4. Az ipar fejlődése\r
- a magyar ipar fejlődését segítette a külföldi tőke beáramlása, valamint a Monarchia egységes piaca és a rendelkezésre álló nyersanyagok és az \r
infrastruktúra fejlődése (pl. vasút)\r
- leggyorsabban az élelmiszeripar fejlődött. A terménykereskedők fektették ebbe a pénzüket. Legjelentősebb a \r
malomipar volt, amelynek Bp volt a központja. Fellendülését elősegítette a Mechwart-féle acélhengerszék. Fejlődött a szesz- és a cukoripar is\r
- kevésbé fejlődött volt a textilipar a cseh-osztrák verseny miatt\r
- a nehézipar központjai szén- és vasérc bányászathoz kötődtek: a Felvidéken Rimaszombat-Rozsnyó-Kassa környékén (+borsodi szén), Erdélyben Krassó-Szörényi iparvidék alakult ki. \r
- a korszakban a magyar ipar gyorsabban fejlődött, mint az osztrák\r
- szénbányák: Mecsek, Dorog, Tatabánya, Petrozsény\r
- a második ipari forradalomba bekapcsolódott az ország pl. Kandó Kálmán feltalálta a villanymozdonyt. Találmányok: transzformátor, porlasztó. Megjelenik a vegyipar és a villamosítás kezd elterjedni.\r
Mechwart-féle acélhengerszék\r
Magyarország bányászata, vas- és acéltermelése\r
Társadalom a dualizmus idején\r
1. Torlódó társadalom\r
- Az első ipari forradalom késve jelentkezik, gyakorlatilag összekapcsolódott a másodikkal, ezért az általuk kiváltott társadalmi változások is összevontabban jelentkeztek.\r
- Az országban (a régióban) sokáig egymás mellett élt a régi, feudális társadalom és az új, polgári (ipari, tőkés) társadalom. \r
A torlódó társadalom\r
2. Az agártársadalom\r
- Közös bennük az, hogy életük, jövedelmük a földhöz kapcsolódott, általában vidéken éltek.\r
a) Nagybirtokosok (arisztokraták): \r
- kb. 2000 család\r
- kb. a földek 30-40%-át birtokolják\r
- birtokaik kapitalista nagyüzemek voltak\r
- tőkéjüket az iparba és a kereskedelembe is befektették\r
- a politikai hatalom is az ő kezükben volt, ezért jelentős összefonódások alakultak ki a nagypolgársággal\r
- zárt világot alkottak, amelyet a jólét, a műveltség és az utazások jellemeztek\r
- Azért, hogy a jólétet biztosítsák, hitbizományokat alapítottak. Ezeket nem lehetett felosztani, elárverezni. Csak meghatározott módon öröklődhetett, de az örökös kötelessége volt a birtok jövedelméből a biztosítani a rokonság életkörülményeit.\r
b) úri középosztály:\r
-erősen differenciált réteg (nagy különbség a rétegen belül)\r
- közös bennük, hogy közepes jövedelemmel rendelkeztek\r
- két csoportjuk van: az egyik csoport\r
nemesi származású és közepes birtokokkal rendelkezett\r
- jelentős szerepet játszottak a helyi közéletben\r
- Egy részük a passzív ellenállás, kártalanítás elhúzódása és szakszerűtlen gazdálkodás miatt sokan elszegényedtek és elveszítették földjeiket. Őket nevezzük \r
dzsentriknek. Kapcsolataiknak köszönhetően a hivatalokban és a hadseregben vállaltak állást. \r
- a másik csoportot lásd az ipari társadalomnál\r
c) Parasztság (a társadalom legnagyobb részét alkotta):\r
- erősen differenciált réteg\r
- a nagy népességszaporulat miatt jellemző volt a telekaprózódás\r
- a gazdag parasztság közepes birtokkal rendelkezett, napszámosokat (bérmunkásokat) alkalmazott, vállalkozott (tej-, malom-, szeszipar)\r
- a középparasztság néhány jobbágytelken gazdálkodott, amelyből el tudta tartani magát\r
- szegényparasztság: 1/4-1/2 jobbágytelke volt, amelyből nem tudott megélni, azért bérmunkát (napszámot) is vállalt a gazdag parasztság vagy az arrisztokrácia földjein. \r
-agrárproletárok: föld nélküli réteg, akik a folyószabályozásokon, vasútépítéseken, nagy építkezéseken dolgoztak. Ezek megszűnése után (kb. 1890-es évek) helyzetük nehezebbé vált. Ekkor indultak meg a Viharsarokban (Körös-Maros köze) az aratósztrájkok.\r
- cselédek, béresek: az uradalmi birtokokon éltek, rossz életkörülmények között. Munkájukért szállást, ellátást és kevés pénzt kaptak. A népességrobbanás növelte kiszolgáltatottságukat.\r
3. Az ipari társadalom\r
- életük és jövedelmük az iparhoz/tőkéhez kapcsolódott, lakóhelyük általában a város volt\r
a) nagypolgárság:\r
- gyárosok, bankárok tartoztak ide\r
- egy részüket a terménykereskedelemből meggazdagodott zsidó kereskedők alkották\r
- szűk csoport volt, elzárkóztak a többi csoporttól\r
- keresték a kapcsolatot az arisztokráciával, így jelentős összefonódások alakultak ki a két csoport között\r
- külsőségekben, életmódban az arisztokráciát követték (pl. kastélyok)\r
- közvetlenül nem politizáltak, de kapcsolataikon keresztül tudták érvényesíteni érdekeiket\r
- az arisztokráciától eltérő értékrenddel rendelkezik\r
- a századforduló környékére jött létre ez a réteg\r
b) úri középosztály:\r
- a másik csoportját a városi értelmiség alkotta\r
- beletartoztak a betelpülő cseh és német polgárok, a zsidó értelmiségiek és dzsentriből hivatalnokká váló magyarok is\r
- keveredtek benne a dzsentri és a polgári gondolkodás elemei\r
- ez a réteg biztosította az átjárást az régi és az új társadalom között\r
c) kispolgárság:\r
- ide tartoztak azok, akik saját műhellyel rendelkeztek, valamint az állami alkalmazottak közül a rendőrök, csendőrök, vasutasok és a hadsereg altisztjei\r
- felemelkedési lehetőségük az volt, ha tudták gyerekeiket taníttatni\r
d) munkásság:\r
- az iparban dolgoztak\r
- a szakmunkásoknak jobb helyzetük volt, mint a képzetleneknek\r
- a szakmunkások jelentős része külföldről jött\r
- képzetlenek keveset kerestek, mivel túlkínálat volt munkaerőből\r
- alacsony volt a női- és gyerekmunka aránya, részben a túlkínálat, részben a textilipar fejletlensége miatt\r
- a század végén létrehozták politikai pártjukat a Magyar Szociáldemokrata Pártot, amelynek újságja a Népszava volt\r
- a XX. század elején több tüntetést is szerveztek a választójog megadásáért\r
A fóti kastélyban nevelkedtem. A kastély parkját magas fal vette körül. Hermetikusan elzárták a falutól, az országtól. Tévedés volna azt hinni, hogy az arisztokrata gyerek élete kényelmes volt. Igaz ugyan, hogy mindent megkapott, amit a szeme-szája megkívánt. Hamar meg kellett tanulniuk, mit jelent a kiváltságosság, az etikett és minden, ami a hatalom érdekében van. Inkább a külsőségekre és a nyelvtanulásra helyezték a hangsúlyt, mint a komoly elmélyedést kívánó tanulmányokra. A reprezentálni tudás és viselkedés volt a fontos (Károlyi Mihály)\r
\r
A pénzt valamire való ember örökli, nem megkeresi. (Voltak olyan hitbizományok, amelyek alapítólevelében külön szakasz tiltotta, hogy a hitbizomány örököse olyan nőt vegyen feleségül, akinek a családfája nem mutat fel a két ágon legalább 16 nemesi származású őst\" (Károlyi Mihályé Andrássy Katinka)\r
Dzsentri kúria\r
A gazdag- és a szegényparasztság\r
Törley József kastélya Budafokon\r
Az értelmiség és a kispolgárság\r
A munkásság lakáskörülményei\r
Életmód a dualizmus idején\r
1. A boldog békeidők\r
- az I. világháború után visszatekintve nevezték el így ezt az időszakot\r
- polgárosodás és technikai fejlődés összekapcsolódott\r
- a felsőbb társadalmi csoportoktól terjedt lefelé, de a parasztságot alig érintette a fejlődés\r
- javult az élelmezés, nőtt a lakások alapterülete és komfortja (a középosztály 4-5 szobás lakásban élt és cselédet tartott)\r
- fejlődtek a higiéniai és egészségügyi viszonyok, kiépült a városokban az ivóvízhálózat, megindult a csatornahálózat kiépítése csökkent a halálozás\r
- munkaidő csökkentése az embereknek megnőtt a szabad idejük+ több pénzük lett sportok, utazás, turizmus megjelenése\r
- megjelenik a modern életmód a nagyvárosokban (egyidőben Ny-Európával): mozik, kávéházak, áruházak (szórakoztatóipar megjelenése az technikai lehetőségekre alapozva), női szerepek változása\r
- tömegkultúra megjelenése: tömegsport, bulvársajtó\r
- a nagyvárosokban átalakulnak a viselkedési minták\r
Az új szórakozási formák: a sport és a mozi\r
Egy kedvelt utazási célpont: A Magas-Tátra\r
2. A Millennium \r
- a honfoglalás 1000 éves évfordulóját nevezzük így, amelyet 1895-96-ban rendeztek meg\r
- az egész országban ünnepségeket, megemlékezéseket tartottak\r
- az események központja Budapest volt, amely fejlődésének jelentős lökést adott az eseménysorozat\r
- az események központja a Városliget volt\r
3. Budapest fejlődése a XIX. században\r
- hatalmas fejlődésen megy keresztül, világvárossá fejlődik\r
- lakosságszáma 1848-ban 150.000 fő, a kiegyezéskor 250.000 fő, a századfordulón 700.000 fő (gyorsabban nőtt, mint az országé)\r
- fejlődésének tényezői: \r
- központi fekvése\r
- a vasúthálózat sugaras-centrális szerkezete (központ: Bp)\r
- politikai központ volt, itt voltak a központi hivatalok\r
- a feldolgozóipar központja lett (gépipar, malomipar)\r
- pénzügyi központtá vált\r
- rendelkezésre állt a szakképzett munkaerő, tőke, infrastruktúra\r
- a politikai vezetőréteg célja Bécs utólérése volt, ezért jelentős beruházások voltak\r
- oktatási-kultúrális központ lett (közoktatási hálózat, egyetemek, Akadémia,múzeumok)\r
- 1873: Pest, Buda és Óbuda egyesítésével létrehozták Bp-et\r
- az infrasturktúra fejlesztésére létrehozták a Fővárosi Közmunkák Tanácsát, ennek vezetője volt br. Podmaniczky Frigyes\r
- jelentős épületek jöttek létre: Operaház (Ybl Miklós), Parlament (Steindl Imre), Mátyás templom (Schulek Frigyes), Margit-híd, Szabadság-híd (Ferenc József-híd)\r
- a Millenniumra készült: Vajdahunyad vára, földalatti (Millenniumi vasút) tömegközlekedés megjelenése, \r
- a városban egymástól eltérő funkciójú negyedek jöttek létre: \r
- belváros: gazdasági és politikai központ,\r
- Nagykörút: valamikori Duna-ág helyén lakóépületek jöttek létre, főként a középosztály számára\r
- Andrássy út (Sugárút): villák épültek\r
- a külvárosokban a Duna mentén működtek a gyárak, körülöttük a munkásnegyedek\r
- a fejlődés hátránya volt, hogy a főváros és a vidék fejlődése nagyon elvált egymástól\r
és a településszerkezet aránytalanná vált, azaz nem voltak olyan vidéki városok, amelyek ellensúlyozni tudták volna Bp-et\r
Budapest területi fejlődése\r
A földalatti korabeli ábrázolása\r
3. Az oktatás a dualizmus idején\r
- a kormányok fontosnak tartották a fejlődés és a magyarosítás szempontjából (asszimiláció az oktatáson keresztül)\r
- jelentős erőforrásokat fordítottak rá\r
- 1868-ban elfogadták az Eötvös József által beterjesztett \r
népiskolai törvényt, amely előírta a tankötelezettséget 6-12 éves kor között. Célja a műveltség emelése volt.\r
- ezért jelentő számú elemi iskola épült az analfabéták aránya 2/3-ról 1/3-ra csökkent\r
- nőtt a gimnáziumok száma nőtt az érettségivel rendelkezők száma (az érettségi a középosztályhoz való tartozást jelentette)\r
- új egyetemek jöttek létre (pl. Kolozsvár, Pozsony) európai szintű értelmiségi réteg jött létre\r
- az iskolafenntartók közül továbbra is kiemelkedik az egyház\r
- a tanyavilág és az aprófalvak lakóinak egy része nem tudott részt venni benne\r
A nemzetiségi kérdés a dualizmusban\r
1. A nemzetiségi kérdés 1849-68 között\r
- a nemzetiségek nem kapták meg azokat, amiket a Habsburgok ígértek nekik a szabadságharc alatt (pl. területi autonómia)\r
- a helyzetük mégis kedvezőbbé vált az önkényuralom alatt: a magyarok elnyomása miatt kevésbé tartottak a magyar nemzetállami törekvésektől (erőszakos asszimilációtól)+ a passzív ellenállás miatt jelentős pozíciókat kaptak a közigazgatásban, amely erősítette a nemzeti öntudatukat\r
- a magyarok továbbra is nemzetállamot, a nemzetiségek területi autonómiát akartak, az álláspontok nem közeledtek\r
- Kossuth Dunai konföderációs terve jelentős engedményeket tartalmazott, pl. a helyi önkormányzatok szerepének erősítését. Ez a magyaroknak túl sok, a nemzetiségeknek túl kevés volt, viszont a magyarok ráébredtek, hogy Ma.o túl gyenge, ezért vagy Ausztriával egyeznek ki vagy a szomszéd népekkel lépnek szövetségre\r
A nemzetiségek helyzete az újabszolutizmus idején\r
Magyar karikatúra az újabszolutizmus nemzetiségi politikájáról\r
Miért felel és miért nem felel meg a valóságnak a karikatúra?\r
- a kiegyezéssel a magyarok ismét a nemzetiségek \"fölé\" kerültek, így újra megindul a nemzetállam kiépítése, ezért \r
elutasítják a kiegyezést\r
- a csehek és a horvátok a dualizmus helyett trializmust akartak\r
- az o.gy. 1868-ban elfogadta a br. Eötvös József által kidolgozott \r
nemzetiségi törvényt:\r
Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék is, egyenjogú tagja\r
\r
\"magyar országgyűlés tanácskozása nyelve ezentúl is egyedül a magyar; a törvények magyar nyelven alkottatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók\"\r
\r
A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetőségig ezek nyelvét használják.\r
c) A horvát-magyar kiegyezés (1868)\r
b) A nemzetiségi törvény (1868)\r
Az ország minden lakosa igénybe veheti saját községi birósága előtt anyanyelvét. A biró a panaszt vagy kérelmet, a panasz vagy kérelem nyelvén intézi el\r
\r
\"A községi tisztviselők a községbeliekkel való érintkezéseikben azok nyelvét kötelesek használni.\"\r
\r
\"az állam köteles ez az állami tanintézetekben lehetőségig gondoskodni arról, hogy a hon bármely nemzetiségű, nagyobb tömegekben együtt élő polgárai az általok lakott vidékek közelében anyanyelvökön képezhessék magukat egészen addig, hol a magasabb akadémiai képzés kezdődik.\"\r
\r
\" bármely nemzetiségű honpolgárnak éppen úgy, mint a községeknek, egyházaknak, egyház-községeknek jogában áll saját erejökkel, vagy társulás útján alsó, közép és felső tanodákat felállítani.\" \r
- széles körű nyelvhasználatot biztosít a nemzetiségeknek az oktatás, az igazságszolgáltatás és a közigazgatás alsó és középső szintjén\r
- személyi autonómiát adott, de területi autonómiát nem\r
- engedélyezte az anyanyelvi oktatást az állami iskolákban, amelyet az állam finanszírozott (vegyes lakosságú vidékeken azoknak a nemzetségeknek, amelyeknek az aránya elérte a 20%-ot)\r
- lehetőséget adott a nemzetiségeknek az iskolaalapításra\r
- nemzetiségi egyesületeket hozhattak létre\r
- a területi egység és az egy politikai nemzet elve viszont megmaradt, így a nemzetiségek politikai szervezetet nem alapíthattak\r
- európai összehasonlításban a törvény megfelelt a kor Ny-európai mintáinak\r
- a horvátok perszonáluniót és Fiume (ma: Rijeka) átadását (Mária Terézia óta Magyarországhoz tartozott, de többségében olaszok lakták) akarták\r
- a magyar o.gy. lefogadta a tartomány területi autonómiáját\r
- a horvátok saját o.gy-ük lehetett (szabor), 40 képviselőt küldtek a magyar o.gy. képviselőházába és 3-at a felsőházba, valamint a magyar kormánynak volt egy horvát minisztere is\r
- a tartományt a bán vezetette, aki irányította a közigazgatást, az igazságszolgáltatást és az oktatást (belpolitikában önállóság)\r
- a kiegyezést a horvátok nehezen fogadták el, mert a Habsburg Birodalmon belüli teljes önállóságra törekedtek (trializmus-háromközpontúság)\r
- ennek alapját az illírizmus adta (délszláv népek egyesítése horvát vezetéssel)\r
- Fiume végül magyar igazgatás alá került, de hivatalos nyelve az olasz lett\r
a) A nemzetiségi kérdés a kiegyezésig\r
Karikatúra a horvát-magyar kiegyezésről\r
2. A nemzetiségi kérdés 1914-ig\r
a) A népességszám változása\r
- a korban demográfiai robbanás játszódott le, azonban ennyi embernek a mezőgazdaság már nem, az ipar még nem tudott elegendő munkahelyet biztosítani (későn indult meg az ipar fejlődése)\r
- a migrációnak (vándorlásnak) három fajtája alakult ki:\r
- a belső vándorlás, amely főként Bp-re irányult\r
- kivándorlás Amerikába\r
- bevándorlás Cseh- és Németországból szakmunkások, Galíciából zsidó polgárok\r
- a legjelentősebb az Amerikába vándorlás volt, összesen kb. 1,5 millió ember ment ki, főként a Felvidék keleti részéről és Kárpátaljáról (főként szlovákok mennek ki)\r
- németek kivételével a többi nemzetiségben döntő többségben volt a parasztság\r
Népesedési folyamatok\r
Migrációs folyamatok\r
b) A magyarság arányának változása\r
- a magyarok aránya a korszakban 41%-ról 54%-ra nőtt. Ennek három oka volt:\r
- a természetes szaporodás\r
a magyarok körében nagyobb volt, mint a nemzetiségek körében (kivéve németek, szlovákok)\r
- a migrációs egyenleg(bevándorlás-kivándorlás különbözete) a magyarság szempontjából kedvezőbb volt, mivel a nemzetiségiek (főleg a szlovákok) közül többen vándoroltak ki, mint a magyarok közül, valamint a bevándolók a magyarságba asszimilálódott\r
- asszimiláció(beolvadás): főként a németek és a zsidók asszimilálódtak, elsősorban Bp. volt az asszimiláció területe (a nemzetiségi tömbök érintetlenek maradtak). Összesen kb. 2 millió fő asszimilálódott.\r
Karikatúra a kivándorlás okairól\r
A magyarság arányának növekedése\r
Magyarország etnikai összetétele 1910-ben\r
c) A magyar nemzetiségi politika\r
- a jelentős természetes asszimiláció mellett kevésbé volt jelentős az erőszakos asszimiláció, mivel az átlagember alig került kapcsolatba az állammal (még csak kiépülőben volt a polgári állam)\r
- az erőszakos asszimiláció elsősorban az értelmiségre hatott (ha hivatalban akart dolgozni), ill. az oktatás terén volt rá lehetőség:\r
- nem hajtották végre a nemzetiség törvény bizonyos elemeit (ez kiváltja a nemzetiségek tiltakozását)\r
- akadályozták a nemzetiségi középiskolák működését\r
- nehezítették a nemzetiségek bejutását a felsőoktatásba\r
- 1879: bevezették a magyar nyelv kötelező tanítását\r
a nem magyar nyelvű iskolákban (az 1868-as törvény szerint nem kellett még tantárgyként sem oktatni a magyar nyelvet)\r
-1907: Lex Apponyi: \" A nem magyar tanitási nyelvű elemi iskolákban a magyar nyelv a kijelölt óraszámban oly mérvben tanitandó, hogy a nem magyar anyanyelvü gyermek a negyedik évfolyam bevégeztével gondolatait magyarul élőszóval és irásban érthetően ki tudja fejezni.\"\r
- ezek ellenére a nemzetiségiek 75%-a nem tudott magyarul (jelentősebb az analfabétizmus), tehát csekély eredménye volt\r
- a nemzetiségekkel a viszony egyre inkább elmérgesedett:\r
- a Monarchia föderatív átalakítását akarták\r
- az új nemzetállamok (Szerbia, Románia) kultúrálisan és anyagilag is támogatták őket\r
- a földkérdés megoldatlansága és a nemzetiségi értelmiség megerősödése fokozta az ellentéteket pl. Memorandum-per\r
- a korszak végére felmerült az elszakadás gondolata is \r
Az asszimiláció okai\r
d) A zsidóság és a cigányság helyzete\r
- kimondták a zsidó vallás egyenjogúságát, majd 1895-ben a bevett vallások közé emelték\r
- a kereskedelemben és az értelmiségi pályákon dolgoztak\r
- gyorsan \r
asszimilálódtak, néhányan nemesi címet is kaptak (pl. Wolfner)\r
-a politikai elit befogadó magatartást tanusított\r
- kismértékben jelen volt az \r
antiszemitizmus, főként a kispolgári rétegben pl. tiszaeszlári per\r
\r
- a korban jelentős cigány népesség vándorolt be Románia felől\r
- egy részük letelepedett életmódot folytatott\r
- szakmáik: kovács, lókereskedő (kupec), zenész, de sokan éltek alkalmi munkákból\r
- a kormány kísérletet tett az oktatásba való bevonásukra\r
Baross Gábor \"megszelidíti\" a magánvasutakat\r
\"1892-ben 300 tagú küldöttség vitte az uralkodóhoz az emlékiratot, amelyben [a románok] sérelmeiket sorolták fel, és követeléseiket ismertették. Ezek lényege Erdély autonómiájának helyreállítása, a románok által lakott területeken román hivatalnokok alkalmazása és a román nyelv használata, teljes nemzetiségi egyenjogúság. Ferenc József azonban nem fogadta a delegációt, s a memorandumot felbontatlanul átküldte a magyar kormányhoz. Ezen felháborodva a\r
román vezetők magyarul és idegen nyelven is közzétették az anyagot. A magyar államügyészség erre azzal válaszolt, hogy \"sajtó útján elkövetett nemzetiségi izgatás\" címén vádat emelt ellenük, s a kolozsvári törvényszék egy-két éves államfogházzal sújtotta őket.\" (Romsics Ignác, történész)\r
\r
A Memorandum-per\r
A kép felirata: \"Munkára, szolgálatba! Vége a czigány dicsőségnek! (1893) magyar","topics":["kiegyezés kora","dualizmus","országgyűlés","kormány","állam","világnézet elvek száma szerint"],"id":"060976"}]

#világnézet elvek száma szerint

Magyarország a dualizmus idején